Bartha György: egy szerelmes feleségemhez
szép véred / még forr
Juhász Zsuzsanna: Arckép
Dehogy buzult el, nekem ne mondd, hogy kiment és elbuzult. Inkább légy rá büszke, hogy az asszonya voltál. Lehettél, mert mi csak nézhettük a fiút. Szép volt, na, te meg, valljuk be, szürkébb vagy a legszürkébb verébnél, egyenvegi. Sótlan, hústalan, akivel…
Debreczeny György: ma idejében megvakarom
a bölcs meghallgatta / a másodosztályú tanulót
Ocsovai Ferenc: De Venecia a Valencia (Velencétől Valenciáig)
Minden idegen föld, ahol jártam, / feledhetetlen ajándékot adott nekem:
Csák Gyöngyi: Miskin IV.
Nem adta fel, hallgatom, / lándzsaszavai mélyen
Handó Péter: Alternatíva
Tétova tél lova fuss tova, huss!
Márkus László: taníts meg
nemet mondani taníts meg ó uram / vergődöm vad vágyak kétségek közt
Varjú Zoltán: Eszmefuttatás
Hátba lőtt gondolat sompolyog az est / mögött érkezik és oly bután kérkedik
Turi Orsolya: (K)arcképek (Lencsés Károly: Karcok)
Lencsés Károly második, Karcok című verseskötete rövidebb lélegzetű verseket tartalmaz, amelyek az illusztrációkkal koherens egészet alkotnak. A fekete-fehér árnyalatokban pompázó absztrakt emberi alakokat ábrázoló grafikai munkák „életre keltik” a szerző merengő, néhol a múltban csapongó gondolatait –
