KRITIKA

Turi Orsolya: (K)arcképek (Lencsés Károly: Karcok)

Rím Könyvkiadó, Budapest, 2022

Lencsés Károly második, Karcok című verseskötete rövidebb lélegzetű verseket tartalmaz, amelyek az illusztrációkkal koherens egészet alkotnak. A fekete-fehér árnyalatokban pompázó absztrakt emberi alakokat ábrázoló grafikai munkák „életre keltik” a szerző merengő, néhol a múltban csapongó gondolatait – ellentétben a kötet könyvészeti szempontból amatőr kivitelezésével, ami lerontja az érzékletes és egyben intellektuális töltetű versek hatását.

Az Ahogyan a vers születik című költeményében Lencsés az olvasó elé tárja azokat a látomásoknak nevezett tapasztalatokat, amelyek egy vers születése során a szerző szemei elé kerülnek; az olvasó rituális beavatását végzi a lírai alany, amikor a titkot már az első sorban felfedi: csak befelé figyelek.

E lírai módon reprezentált világban az idő mint olyan, „gebe”, erőtlenül üget keresztül az örökösen átalakuló világon, amelynek lüktető erejét a természet szótlan haláltusája lassítja le. Az elszáradt évszakok, az önmagát vízbe fojtó tegnap és ma, a felbugyogó nagy esőcseppek felszisszenő árnyékaként az angyalok is – a kötetben visszatérő motívumok – helyet kapnak Lencsés összekarcolt világában. Az égi trónus őrzői hétköznapi emberek módjára léteznek az elgurult, ledőlt égbolt alatt: fűben ülnek, lombokat rángatnak, füstkarikát fújnak; ám nem minden angyal, aminek szőke haja és kék szeme van – „minden angyal iszonyú”, mondja Rilke, az angyal egy mindent felforgató természeti erő, anyag, amely mérhetetlen erővel képes belépni az ember életébe, amelyet néha nehéz, s nem egyszer szinte lehetetlen befogadni. Lencsés Az angyal című versében kiválóan érzkelteti a mennyből származó entitás többfajta értelmezését: Tollas nagy szárnyak/ Hús-vér testet temet/ Egy kívülállóét az enyémet,/ Ki lehet?… Közben magam is rágyújtok./ Az angyal karikát fúj/… Pokróc sziget pilled kedv, forró tea ősz/ csendélet ez a hang/ Ami bennem veled beszélget/ …Angyal…

 A lírikus életrajzának motívumai is verssé szerveződnek, ahogy távolból tekint megszületésének pillanatára: sóvárogva vágyakozik vissza a születés előtti létezésbe. Egyfajta menekülés ez a világból a biztonságos anyaméhbe. A létösszegző versnek is titulálható költeményben a lírai alany zaklatott lelki világának képeit a kilenc hónapig gyakorolt magzatpóz állapota ellensúlyozza; a vers kimenetét megélt nyarainak emléke jelenti: Pár sor leír és törékennyé kövül rajtam a 45 évem (Anya szült (közelgő születésnapomra)).

Lencsés Károly 2020-ban megjelent első kötetében, A holt szeretőben a mama-versek képezik a kötet legjelentősebb részét, míg a Karcokban a mamáról szóló versbeszéd kapocsként működik a valós és a tapasztalt fájdalom küszöbén. A szerzőben dúló gyötrődést az édesanyja üres szobája szimbolizálja. Míg a világban megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul múlik az idő, a mama szobájában mintha kantárral fékeznék a változást: minden mozdulatlanul áll szerda óta – a rongyos fekete imakönyv, a hintaszék, a könyvek, a nyikorgó padló, csak a huzat suhan át az ásító szobán, pedig már vasárnap van: ahogyan az érintetlen tárgyak várakozásra vannak utalva, úgy  a lírikus is elidőzik a várakozás mezsgyéjén, s közben új gyertyát gyújt, ha kihuny a gyertyaláng.

            A Lencsés-kötet olvasásakor az olvasó az érzelmek hullámvasútjára vált jegyet: bús hidak, kancsal ablakok, úton maradt megérkezések, sodródó kihalt sikátorok és tekeredő füsthabokból felépülő világába, ahol semmi sem olyan, mint amilyennek látszik.  A lényeg, hogy ne a borító alapján ítéljük meg versvilágát!

Hivatkozás:

Ayhan Gökhan: Az otthontalanság valósága – Lencsés Károllyal a Karcokról. Népszava. 2022. 10. 30. https://nepszava.hu/3173741_az-otthontalansag-valosaga-lencses-karollyal-a-karcokrol

A kritika első megjelenési helye: Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat. 2022. november 15.

https://holdkatlan.hu/index.php/publicisztika/kritika/12077-turi-orsolya-k-arckepek-lencses-karoly-karcok