-
Aranyi László: Hasadások misztériuma (képvers)
Aranyi László: Hasadások misztériuma
Torma István: Örökmozgó című könyvem bemutatása
Milyen lenne egy örökmozgó? Íróként teljesen szabadon gondolkodhattam, és fedezhettem fel olyasmiket, amiket régebben soha nem gondoltam, még álmomban sem
Bittner Mónika: Szélkálmán
minden magára valamit adó városnak / van saját bolondja akit mindenki ismer
Balla Lajos-Laci: Visszatérő emlékek (2.)
Rájöttem ismét, milyen viszonyt ápoltam a szerb szerb nyelvvel. Mivel utcánk volt a határ a Tópart és a Kolónia között, így barátság alakult ki a szerb és montenegrói gyerekekkel is.
Tóth Olivér: Jézus özvegye
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek / Egyedül jajgatás nélküli remegés leszek
Márkus László: Mandíner
Pókhálót szőtt tükrére a hallgatás, / börtönbe vetve mindent, ami szép.
Varjú Zoltán: Fényorgiás
Neonfények hideg / kékje változik a led / leváltja nincs ki / bánja
Ocsovai Ferenc: Keletről jelentik
Amíg mi álomra édesen hajtjuk fejünket, / addig pár tíz, száz kilométerre tőlünk fel / talán egy ugyanilyen családi ház robban
Handó Péter: Tenyered
Tenyeredben álltam / elejétől fogva,
Debreczeny György: mélyszántás és kisvárosi este
mélyszántás a rántottában / ahol még langyos a múlt
Csák Gyöngyi: Mióta már
Mióta már / a semmiről papolnak / liánként terjeszkedő mondatok.
