Rázd fel őket! Süvöltsön bennük dühödt / orkán és tajtékozzon az acélkék tenger; / támadjon vad zivatar, hömpölyögj együtt / az elégedetlen, utcára vonuló tömegekkel

Hol mennyei, békés buddha-nyugalmat, / hol kéjre szomjas, őrjöngő kínokat érzek; / egyszer gyöngéden, cirógatva vigasztalnálak, / máskor iszonyú, pokoli vágyaimtól részegen / rostonként, mint a foszladó cérna, széjjelégek

Amikor a tokodi Egyházvölgyet járom, / ahol a Gerecse annyi szelíd / dombja s lankája összeborul: / próbálok erős lenni, de ahogy felfelé / sétálok, az ismerős kerítéshez érve szívem / zsibbadtan magába roskad és elszorul

Elvettétek tőlem a karriert, / pénzt, sikert, a biztos jövőt / és a stabil anyagi egzisztenciát; / elvettétek a szakmai elismerést, / a hírnevet, a mennyei dicsfényt / és a személyes költői mitológiát;

Mennyi elpocsékolt bűbáj, mennyi ablakon / kidobott ígéret megy el naponta mellettem: / ez jár csak fejemben a metrón, villamoson, / a buszon, ha sóvárogva, ittasan, dermedten / állok a természetes gyönyörtől

Babaarcok, retusált fotók, matricák, / légüres tekintetek, műcsücsörítések, / semmitmondó idézetek, kidolgozott / testek, sekélyes lelkek

Amikor ott állsz / a szakadék szélén, / a sziklaszirt párkányán, / guggolva az alagút végén

Miattad kezdtem el gondolkodni rajta, / van-e ilyen, hogy sors vagy végzet, / vagy csak az emberben van valami,

Rémes egy hispán hajnal volt. / Boroztam, gitároztam, teérted / minden kincsemet beáldoztam, / amíg kedvenc kis popdalaiddal / megszállottan szerenádoztam