Ocsovai Ferenc: Izlandi ruszalka
Sóhajtozó gejzírként tör felszínre / a lelkemből hirtelen víznyomással / ez a szétfeszítő érzés és vad gondolat,
Ocsovai Ferenc: Két rövid vers
Szeretném, ha egyszer valaki / teljes szívéből s teljes lelkéből, / legalább nagyjából értene / és komolyan venne végre;
Ocsovai Ferenc: A Visztulánál
Hiszen most: szinte tegnap álltam ott. / Még egy perc, és ismét sápadt arcom / előtt látom a királyi palota kertjének / hóval fedett, pajkos márványszobrait,
Ocsovai Ferenc: Ellenszélben
Összeroskadva, fáradtan nyögve lomha / életünk nehéznek hitt higanysúlya alatt;
Ocsovai Ferenc: Rejtőző szentesték
Valamiért, hogyha nehéznek, lehangolónak, / üresnek és árvának tűnnek idén az ünnepek;
Ocsovai Ferenc: Törött álmok bús szállója
Nagy denevér tátja ki szárnyát erkélyemen, / és arról suttog, csak halogatom a dolgokat.
Ocsovai Ferenc: Poronyec
Te nem akartál engem. / Te nem szerettél engem.
Ocsovai Ferenc: Lovagias röhej
Elkábítottál, hiába öltöttem rovátkolt, / csattogó, erős hangyapáncélt magamra.
Ocsovai Ferenc: Szlavuska sírjánál
Itt ez a jeltelen sír. Senki más nem áll meg / itt, senki más nem ont könnyeket e hanton.
Ocsovai Ferenc: Két könyvem ajánlója, két vers
Mindössze néhány év leforgása alatt immár harmadik verseskötetem kiadására vállalkoztam, ami mindenképpen megkíván egyfajta visszatekintést, értékelést, és összegzést a részemről. Ha megkérdezik tőlem, hogy miért éppen egy olyan ágát választottam a művészetnek, ami napjainkban (amikor maga az irodalom is kisebb-nagyobb válságoktól…
