Ocsovai Ferenc
A Zeneakadémián
Előttem kettővel egy hölgyön ugyanolyan
világoskék, kötött pulcsi volt, mint a tiéd.
Nem is te ültél a zongoránál
kislányként, a Liszt-rapszódia
közben mégis szenvedélyesen
zengett fülemben a sok fájdalmas miért,
s bár a kopogó dallamok esőként hulltak
a csillárról és a szoprán egy kissé érdekelt;
az átkozott koncert helyett szívemben egész
este mégis a te nyájas angyalhangod énekelt.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
