Bakonyi István
Decemberi látomás
A nyirkos ágon kuporog egy kismadár.
A semmi ága lenne?
Körötte döglött bogarak.
Ők már nem fáznak.
Alatta csapzott kutya vonít.
Menekülő macskák hada.
Ember sehol.
Az elátkozott tájon.
És hagyom, hogy fájjon
ez a látomás.
Miniatűr
Csoszogunk a szürkeségben,
s szeretteink fönn az égben.
Bakonyi István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
