Orpheusz alakmása – Rejtőzködő intertextusok
(Utasi Csilla könyvéről)
Utasi Csilla Orpheusz alakmása című könyve olyan irodalomtörténeti tanulmányokat és tudományos kritikákat tartalmaz, amelyeknek értelmezési alapját a komparatív szempont, kulcsszavait pedig a reprezentáció és a közvetítés jelentik. A tizenhat tanulmány is ezeknek az elveknek a mentén rendeződik két tömbbe: az Önreprezetáció című első fejezetbe ún. régi irodalmi tárgyú dolgozatok kerültek, amelyekben a késő középkori és kora újkori művek mutatta személyiségmintákat és önreprezentációs formákat értelmezi a kutató.
A Körmöcbányai táncszóként ismert töredéket, az elveszett középkori magyar szerelmi költészet ritka darabját az európai költészetben elterjedt toposzok és metaforasorok felől közelíti meg. A korban keletkezett erénytanok, mint amilyen a kora újkori nőnevelés első irata, Lucas Martini erkölcsbotanikai könyvecskéje és Hajnal Mátyás bedegi Nyáry Krisztinának, Esterházy Miklós feleségének ajánlott meditációs könyvecskéje, ugyancsak a metaforaolvasás és a szimbólumok jelentéshordozásának feltárása révén értelmezi és vizsgálja hatásukat. A Syrena-kötet viszont Zrínyi Miklós önreprezentatív irodalmi megnyilatkozása, amelyekben az olasz költészet és epika imitációjának és a horvát história műfajának elbeszélői eljárásai és pozíciója ismerhető fel. A főúri önreprezentáció formái (mint a Királyi Magyarország leggazdagabb főura, Esterházy Pál nádor esetében) nemcsak az irodalmi vagy írott szövegeket jelentik, hanem a szó szoros értelmében vett „életmű”-vet is, ahol e művészi beszédmódok a várai és kastélyai építészeti struktúrájában, az enteriőrök kialakításában és a birtokain kialakított kertkultúrában és „tájművészet”-ben is megnyilvánulnak.
A régi magyar irodalom szövegeinek „összművészeti” kontextusba helyezése, az építészet, a lakáskultúra és a kertművészet alkotásaival, valamint etikai és bölcseleti tartalmakkal való együtt tárgyalása, az ilyen típusú összefüggések értelmezése jelentős innováció Utasi Csilla irodalomtörténeti kutatásaiban, de ezen is túlmutat az a kutatói attitűd, amelynek lényege a régi irodalmi szövegek olvashatóságának, és az újabb korok irodalmával való együtt tárgyalásának és hagyományként való értelmezésének bizonyítása, elérhetővé tétele és módszereinek kidolgozása.
A leírt értelmezői szemlélet függvényében egyáltalán nem meglepő, hogy például a 18–19. század fordulóján létrejött irodalom önreprezentációjában a 20. századi, vagy akár a kortárs magyar irodalom műveinek reprezentációs eljárásai – ezeknek előképe, hagyománya, amelyre ráíródtak, illetve amelyekre reflektálnak – ismerhető fel. Az ilyen típusú vizsgálatok eredményeit tárják fel és mutatják be A mű mint reprezentáció című második fejezet tanulmányai. A reprezentáció mellett e dolgozatok kulcsszavát a már említett közvetítés alkotja, amely nyelv- és kultúraközvetítést egyaránt jelent.
Utasi Csilla Orpheusz alakmása című könyve a régi magyar irodalom korszerű oktatásának is fontos kézikönyve lehet.
(Bence Erika)
Utasi Csilla Orpheusz alakmása (Rejtőzködő intertextusok) című könyvét 2026. március 31-én mutatták be az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén. A beszélgetésben Bence Erika (Újvidék) és Čudić Marko (Belgrád) egyetemi tanárok vettek részt.
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
