Radmila Marković: Csapongó gondolatok
Nagyon ritkán megyek ki a temetőbe. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert messze van, nehezen vonszolom fel magam a hegyre, meg ezek mind csak kifogások. Ott, abban a sírban már nem az én anyám fekszik.
Bence Erika: Piszkos bugyik között: viruló fejjel
Félkezünkön megszámolhatnánk azokat a (nem politikai, hanem művészi vagy szakmai teljesítményük révén) jelentősnek tartott tudósokat, esztétákat, művészeket, írókat (más közéleti személyeket), akik nyilvánosan, nevük és arcuk vállalásával emeltek szót a nemzeti közösség politikai, gazdasági vagy kulturális állapotát ellehetetlenítő törekvések (mint…
Varjú Zoltán: Sokan vagyunk
Amikor bekapcsolod a tévét, rád ömlik a szenny, álkulturális műsorokban agyhalott celebek osztják az észt, mintha lenne nekik mit osztani, és ami a szörnyű, hogy ezekre a véglényekre mégiscsak van igény, hiszen, ha nem nézné őket senki sem, akkor nyilván,…
Asperján György: A klímaváltozás nem a jövőnk, hanem a jelenünk
Erről, különösen azóta, hogy Greta Thunberg utcára hívott néhány ezer iskolás gyereket, sokat ír a sajtó. A gyerekek jövőjüket féltve tüntettek a szüleik, tehát a felnőtt világ ellen, beleértve ebbe a világ országainak vezetőit is.
Bence Erika: Szét- és összeszerelni a világot (Debreczeny György verseiről)
(Ön)reflexív poétika szervezi Debreczeny György (1958) költői világát: a világ jelenségeire történő rákérdezés egyszer kreatív újraalkotó, máskor ironikus távolságtartó attitűdje. Miközben olvassa és (félre)olvassa a körülötte tapasztalt intellektuális, elvont és metaforikus nyelven kifejezett világértéseket, ugyanakkor nagyon is konkrét és röghöz…
Handó Péter: Barátságról – az irodalom ege alatt
Nyári alkotóköri összejövetelünkön készítettem a mellékelt fotót Tamásról. A verse az 1988-ban alakult Balassi Bálint Asztaltársaság Asztaltársasági Füzetek című kiadványában jelent meg 2019-ben.Tóth Tamás (Debrecen, 1965. szeptember 12. – Kishartyán, 2021. június 1.) Van abban valami fölfoghatatlan, mitől kezd két…
Varjú Zoltán: Én vagyok = ego!
Én vagyok = ego! Az elménk börtönének rabjai, a személyiségünk lenyomatának porhüvelye: Homo Sapiens, más néven EMBER. Annak születtem és voltak olyan pillanatok, amikor foggal-körömmel kellett küzdenem, hogy megmaradhassak mindannak, amire a lelkem mélyén találtam rá, és amit egyedül…
Aranyi László: „Buzi-e vagy?”
A sajátos nyelvi struktúrájú, provokatív kérdés Sickratman zenéjéből vándorolt ide… Az angol nyelvű folyóiratokban, amelyekben publikálok, szinte általánosnak tekinthető, hogy elsősorban LGBTQ és queer, marginalizált kisebbségi, alulreprezántált, vagy épp fogyatékos alkotóktól várnak műveket. Úgy tűnik, nálunk szerencsésebb fejlődésű országokban a…
Bence Erika: A szakadt Weöres-portré (és Köves István verse)
Köves István W. Sanyika könyökölve szomjazik Süt a Nap, csillog a csiganyom,csillog a csiganyom a fűben,csillog a fűben a csiganyom,nyugalom, fű csillan, aranyom. Tűzláng csillog a Napban,napozik a csiga a fűben,távolban kék lik a Balaton,kanyarog sorscérnánk a tűben. Áll felettünk…
Híres B Ede: ,,Síromnál sírva meg ne állj…”
A képen: Mihók Árpád és Híres B. Ede Sokan nem keresnek, csak alkalmilag szeretnének tőlem egy kézmozdulatot, mivel, talán, még arra alkalmas vagyok. Előre bocsátom, nem vagyok alkalmas! Negyven éve sem voltam alkalmas. Most vágtok pofán vele? Mi voltam eddig,…
