Földi Erzsébet
SZABADKA RÉGEN
Korzó
A város mocsaras, lápos területen alakult és eleinte nem voltak határozott vonalú utcái.
A mai Korzóról a legrégibb fennmaradt dokumentum Wüstinger József kézzel rajzolt várostérképe 1823-ból, ahol csak az utca első szakasza látható (ma a Színház és a Putnik palota közötti rész.) A másik szakasz (a mai Nazor, Nušić és Đuro Đaković utca irányában) még nem létezett, ugyanis ezt a vidéket víz borította (Rogina bara)).
Az utca első szakaszát a legrégibb időkben Kalic utca néven tartották számon, de tulajdonképpen a Szegedi út kezdetét jelentette.
Több száz éven át lovasok, nehéz, fakerekű szekerek közlekedtek ezen az útszakaszon, amely a mocsarat megkerülve dél felé elhajolt és a Szegedi kapun át haladt tovább.
Az első időszakban a szekerek gyakran elakadtak és napokig vesztegeltek a sárban. Előfordult, hogy hónapokig lehetetlenné vált az áruszállítás.
A korabeli városrendezési tervben szerepelt az utca második szakaszának kialakítása, de a megvalósításig harmincnyolc év telt el, mivel a víz lecsapolása és a mocsár kiszárítása időigényes volt.
Elsőként a háromemeletes gőzmalom épült fel, amit városszéli objektumnak szántak. Senki sem sejtette, hogy a helyszín egyszer főutca és városközpont lesz…
Az átalakulás folyamata 1854-ben kezdődött a Vendéglő-Szálló, valamint kicsit később a Színház építésével. Két évvel később elkészült az Aranybárány Szálló is.
Az utca első szakasza ekkor közvilágítást kapott, a Szegedi út mentén pedig eperfákat telepítettek.
Az utca második szakaszának kialakítását – a malom építése mellett – az 1882-ben megépült Budapest-Zimony vasút is befolyásolta. Ez a körülmény nagyban hozzájárult a város gazdasági felemelkedéséhez. Az elsődleges járda a vasútállomás és a központ között sétatérré alakult, ám kikövezése csak 1880-ban történt.
Az utca a társadalmi élet fontos helyszíne lett. Az emeletes paloták és a szállók hozzájárultak, hogy a 19. és 20. század fordulóján ez lett a város egyik legszebb utcája.
Blaha Lujza, a Nemzet Csalogánya – Szabadkai vonatkozások
Reindl Sándor, a délceg, kellemes énekhanggal megáldott katonatiszt 1848. február 24-én házasságot kötött Ponti Lujza ifjú színésznővel. Mivel az ilyenkor szokásos kauciót nem tudta kifizetni, kilépett a császári hadseregből.
Az 1848-as szabadságharcban a forradalmárok oldalán harcolt, így a fegyverletétel után bujdosni kényszerült. Várai álnéven, feleségével együtt egy vándorszínész-társulat fogadta be őket.
1850. szeptember 8-án Rimaszombaton (Szlovákia) megszületett kislányuk, Reindl Ludovika, akit édesanyja után mindenki Lujzinak becézett.
A trupp szinte sajátjának tekintette a gyermeket. Négy-öt évesen már kisebb szerepeket játszott.
Hamar kitűnt, hogy Lujzát érdekli a zene. Tiszta, kellemes, gazdagon árnyalt énekhangja meghódította a közönséget és egyre több szerepet bíztak rá.
Tizennégy éves volt, amikor a társulat Szabadkára érkezett. Megjelenésével, nagyszerű tehetségével, csodálatos hangjával itt is elvarázsolta a közönséget, valamint Sípos Károly színigazgatót.
Az előadásokat katonazenekar kísérte, a karnagy cseh származású katonatiszt, Blaha János volt.
A vonzó, harminchét éves férfi beleszeretett a magyar csalogányba és 1865-ben házasságot kötöttek.
A legenda szerint Blaha János csodálatos meglepetést kívánt szerezni az ifjú arának. Egy ismeretlen szabadkai cukrászt kért fel a különleges tortaköltemény elkészítésére, aminek Lujza három kedvencét kellett tartalmaznia: a málnaízt, a színek közül a rózsaszínt és a virágokat.
A cukrász fantáziája és tehetsége megalkotta a csoda-tortát, amely Blaha Lujza-torta néven később meghódította nemcsak Európát, hanem a világ más tájait is.
Blaha János jó érzékkel alakította rendkívül tehetséges neje pályáját. 1866-ban már a Debreceni Színház tagja volt. 1869-ben tragikusan elhunyt férje után megözvegyült.
1875-ben még csak huszonegy éves volt, amikor a Nemzeti Színházhoz került.
Megismerte Soldos Sándor földbirtokost. Házasságkötésüket az egész ország figyelme és ünneplése kísérte.
1875-ben elkészült az új Nemzeti Színház – előbb Népszínház – a mai Blaha Lujza téren. (A tér a nevét 1920-ban az akkor hetvenéves művésznőről kapta.)
Blaha Lujza hangja, temperamentuma, énektechnikája a pesti közönséget is elkápráztatta s bár jelentős részben német ajkúak voltak, érdeklődéssel fordultak a magyar kultúra és zene felé. A „Nemzet Csalogánya“ rangot adott a színház intézményének.
A Monarchia legismertebb színházaiban, Európa nagyvárosaiban szerepelt és mindenütt ünnepelték, így mifelénk is, például Zágrábban, Zárában, Abbáziában.
Blaha Lujza reprezentatív fogadásokat adott, a nagyebédek és vacsorák vendégköre felölelte a társasági élet és a művészvilág szinte teljes elitjét.
Szeretett főzni, figyelmes háziasszony, kellemes társalgó és utolérhetetlen vendéglátó volt. Különleges ételek, sütemények, gyümölcsízek szerepeltek fogadásai kínálatában. Barátai rábeszélésére több szakácskönyvet kiadott, amelyek máig népszerűek.
Idős korában visszavonultan élt, balatonparti villájában és yachtján.
1926. január 18-án hunyt el.
Többszázezres tömeg kísérte utolsó útján, hódolói a birodalom egész területéről.
Szabadkáról tíz tagú bizottság volt jelen, hiszen a „Nemzet Csalogánya“ a szabadkai színházból röppent a zene szárnyán éteri magasságokba…
Kétszáz tagú cigányzenekar játszott a gyászmenetben.
A temetés a legmagasabb országos tiszteletadás mellett zajlott, akár korábban a nemzet legnagyobbjai – Kossuth, Széchenyi, Jókai – esetében.
Örökös nyughelye a Kerepesi temetőben van, Ady és Jókai sírja mellett. (Ma Fiumei úti sírkert.)
Strossmayer utca
Az 1823-ból származó Wüstinger-féle rajzolt térképen a terület rendezetlen, utcának nincs nyoma.
A vízjárta városközponton keresztül anno… észak-dél irányban folyt a Fűzfa patak. A mocsaras terület kezdeti feltöltése és kiszárítása után 1751-ben felépült az első városháza.
Az 1799-es városrendezési tervben a leendő utca nyugati oldalán földszintes házak sorakoztak, háttal, csupán a hátsó udvarok egyenetlen sora tekintett az utca irányába.
Utcakép kialakítására érdemben nem kerülhetett sor mindaddig, amíg a Füzes patak saját természetes folyását követte. Az 1880-as években szabályozták a medrét és ekkor kezdetét vette a térség fokozatos rendezése.
A 19. század második felétől emeletes házak építésére került sor, megtörtént az utca kiigazítása, előbb a nyugati, majd a keleti oldalon.
A térség eredendően kapcsolódott a Fő térhez. Az utca tér felőli sarkát meghatározó épület uralta: az 1816-ban felépült gimnázium. 1846-ban a járda feltöltése után emeletes szárnnyal bővítették.
A városháza előtt, a Fő téren piac működött. Idővel behúzódott az utcára is, ellepték a dinnye- és halárusok. Az Aranydinnyéhez címzett vendéglő megnyitása elsősorban a piacozó árusok és a vásárlók szemszögéből volt indokolt.
1838 – 1847-ig az utca végén, a kocsiút közepén nyolcszögletű, meseszerű házikóban hentesbolt üzemelt.
1847-től versengés indult az ittlakók körében, ki épít nagyobb, szebb palotát?
Bár a patak már nem erre folyt, az utca alacsony szintje miatt problémát jelentett a talajvíz. Kutak és pincék létesítésével próbálták a gondot elhárítani.
Magyar Imre, aki a fővárosi építkezés szellemében kívánt palotát emelni, kérvényezte a ház szintjének megemelését, összhangban a szomszédos épület nívójával. Ezesetben a járda és a földszinti boltok azonos szintre kerülhettek. Az ügy per tárgyává lett, de végül az engedély megszületett, és kezdetét vette a járda éveken át történő feltöltése.
1884-ben az utca téglajárdát kapott.
1890-ben kikövezték a kocsiutat.
Szegélyezés céljából négy platánsort telepítettek.
1891-ben aszfaltozták a járdákat.
Az utcakép nem sokat változott: állandó jelleggel Szabadka egyik legszebb utcája volt (és maradt).
1928-ban érintette a legsarkalatosabb változás, amikor lefektették a síneket a palicsi villamosjárathoz.
(A többi jármű a villamos két oldalán közlekedett.)
1974-ben a villamos megszűnt, az utcát az autók vették birtokukba, ám a „vágy villamosa“
továbbra ott él a lelkek mélyén..
Földi Erzsébet legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
