Csák Gyöngyi: Orbán Ottót olvasva

Csák Gyöngyi

Orbán Ottót olvasva

Nemrég műtötték a költőt,
küzd a kórterembe ömlő,
erejét szemtelenül fitogtató fénnyel,
a részvétlenül pergő idővel,
a remény ezüstös ökörnyálába
fogódzó gondolatai közvetítik
a kiszolgáltatottak véres álmait.

Örülök ennek a hosszú,
hömpölygő prózaversnek,
betegségben legmélyebb magányban
a fogyó reménnyel egyenesarányban
növögető cinizmusban sarjadó
kijelentések kérdések sorának,
hiszen kivétel nélkül mind valós
korrajz , kóros korunk beteg arcai,
köszönöm Gavallér, gavallérom ,
találó görbe tükreid.

Bele-bele lapozok könyveidbe
kincsekre vadászva,s bukkanok
egy könyvjelzőként használt
megsárgult recept mákszemnyi
betűkkel teleírt oldalára
megállapítom a régi szimpátia
elevenen lüktet még ma is.

Meg kell győződnöm, ereim,
vénülő csontjaim, lanyhuló izmaim
mit és mennyit cipelnek ebből
a súlyos bőséges hagyatékból,
folytatom-e erős műanyag iszonyod
,tiltakozásod minden hamis mű ellen,
mi türemkedik elő bennem,
beteg oltványban, belőled?

Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:

Csák Gyöngyi: Az éjszaka