Bene Adrián: kortárs költő

Bene Adrián

kortárs költő

arról ír verset hogy miről írna
ha nem az lenne amiről most ír
ihletforrás hanem az ellenkezője
például réten elnyújtózva látni
a vakon vonzó káosz spiráljait
mintha kinéznél a vonatablakon
és vadat látva keresztet vetnél
ahogyan a szerb tavaszünnepen
megdugják az anyaföldet a réteken
ahogy mágikus minden sorsolás
várva a kölcsönösségre és egyenlőségre
épülő világot mint kamaszlány a szerelmet
álmodban a játék dobozát megtapogatva
a bábukat nézve bevillan valami séma
amikor újra kinézel a vonat ablakán
párezer év elpárolog a reggeli köddel
marad a rítus a ritmus az örök
mértékre kialvás fellobbanás
mert különben miről legyen írva
ha nem ez lesz ami most van
hanem a legyen valami igen végre legyen
sötét érzésekből csordult fény a combokon
magányból öröm sóvárgásból akár unalom
a cél olyan vágy ami nem valami után
csak van: kitárulkozva fekszik az asztalon
a varrógép és az esernyő között félúton
a fül előtti csend lüktetése a rózsaszínben
amikor mosolygó ajkakként a rozetta-köd
az űrhajónk ablakán benéz