
Magyari Barna: Agyam kisöccse
a virradat bevon bármit
táj-fotelen fény a kárpit
nyelvtan-égen madár szálldos
a végtelent viszi számhoz
ábrándból kel fel a beszéd
szómtól kérdem álmos-e még
ezernyi hév jut eszembe
futkos bennem mi lehetne
tükrömnél foglalt minden szék
fésülködik a mindenség
a tudat is hámját szórja
csönd-galléron eszme-korpa
s bár versem test nélkül írom
túl a kéziratpapíron
halandó emberré emészt
agyam kisöccse az egész
Magyari Barna verse legutóbb a Szöveten:
One Comment
Pingback: