Bittner Mónika: Szélkálmán
minden magára valamit adó városnak / van saját bolondja akit mindenki ismer
Balla Lajos-Laci: Visszatérő emlékek (2.)
Rájöttem ismét, milyen viszonyt ápoltam a szerb szerb nyelvvel. Mivel utcánk volt a határ a Tópart és a Kolónia között, így barátság alakult ki a szerb és montenegrói gyerekekkel is.
Tóth Olivér: Jézus özvegye
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek / Egyedül jajgatás nélküli remegés leszek
Márkus László: Mandíner
Pókhálót szőtt tükrére a hallgatás, / börtönbe vetve mindent, ami szép.
Varjú Zoltán: Fényorgiás
Neonfények hideg / kékje változik a led / leváltja nincs ki / bánja
Ocsovai Ferenc: Keletről jelentik
Amíg mi álomra édesen hajtjuk fejünket, / addig pár tíz, száz kilométerre tőlünk fel / talán egy ugyanilyen családi ház robban
