Varjú Zoltán: Transzcendens
Megszülettünk élhetünk újra meg újra / fényt éget belénk a sötétben a szikra / vethet lángot gyújtva tűz arat
Varjú Zoltán: Holnap valahol máshol
Holnap valahol máshol másol le az élet / új formába öntve atommag köré
Varjú Zoltán: Grand Canyon – Psychosocial –
Mondhatni némiképpen konszolidált / volt a srác csak néha- / néha léha mód élte az életét
Varjú Zoltán: Ennyi: szinte semmi
Elmesélem miként meséltem el; - / huszonöt év semmi / mégis minden / negyed század / hegyoromnyi lélegzet
Varjú Zoltán: Élhető dögvész szelleme kísért
Élhető dögvész szelleme lengi be / az életnek csúfolt létezést a füst / alatt
Varjú Zoltán: Még várat magára
Manapság, életveszélyes dolog, / Az egyenes, a kritikus gondolkozási mód.
Varjú Zoltán: Mester és tanítványa: megvilágosodás
Belesimulni szépen lágyan múlni el / napsütéssel az éjszakába kába / pillantással éberséget látva
Varjú Zoltán: Bontásra ítélve
Karosszékek helyén / kopott bőrkanapé / rajta folt hátán folt
Varjú Zoltán: Megváltó érkezett!
Zsigerig hatol az éles fájdalom érzőreceptor / továbbít idegpályákra tévedt kósza / információkat zár körbe a mielinhüvely / burka
Varjú Zoltán: Ataraxiás
Hogyha nincsen benned félelem / mert nem hagyod hogy eluralja / életed az nem közöny és nem öröm