Az utolsó temetésen amelyre elmegyek
Egyedül jajgatás nélküli remegés leszek
Örömtől égő szemekkel kutató egeknek
Bordáin süppedt heg ének sóstengerek
Morzsolt csillámlás édes ujjbegyeiteken
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek
Bölcsőhalált halt sírást nevetést hallatsz
Házadban terhedről minden falat vallat
Majd a létezés patyolatkapcás estéjére
Tartogatott szüzesség vére amelybe fojt
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek
Nem lesznek emberek és szellemeknek
Szőtt háló legenda Jézus özvegye leszek
S nem üldöz többé kín sem árvaságotok
Emberkerítésével kerített poklainak rés
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek
Szent kezeitek fonatjaiból glóriát emelt
Templomaitokra keresztként tett testet
Feszítsetek ki észak dél nyugat keletnek
Ismeretlen békét hirdető sejtdimenziót
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek
Nem lesz szálka szemem kútjának káva
Haragotok sérelmetek álcázott vérebei
Gerendáitok alá égetett hamvat festek
Utolsó újjászületéstek adventi csillagai
Az utolsó temetésen amelyre elmegyek
Arany kelmébe mártott fekete rongyon
Ha jászlat építő Isten játszik majd velem
Örvendezett versek halál anyakönyveibe
Nemtelen névtelen néptelen bűn szegez
Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?