Bittner Mónika: Szélkálmán

minden magára valamit adó városnak
van saját bolondja akit mindenki ismer
de nem tud róla semmit éppen ezért
az egész jelenség rendkívül titokzatos

a mi bolondunknak még a nevét is
mi adtuk merthogy el nem árulta
hogyan is tehette volna ha egyszer
nem beszélt csak mosolygott szelíden
a Széll Kálmán utcában lakott
ezért hívtuk így nem túl eredeti elismerem
de hát mi sem voltunk azok szóval
kis rogyadozó házban élt a kertje azonban
varázslatos mitöbb zavarba ejtően pompás volt onnan

vitte a virágokat és kötötte pazar bokrétába
egy belvárosi kapualjban volt az üzlete hát
nevezzük így a kopott asztalt és rozsdás vasdobozt
amelybe a pénzt dobni lehetett egyébként
mindig tömve volt mindenki annyit tett bele
amennyit gondolt árat nem tett ki a hórihorgas
jámbor óriás csak bólintott ha elkeltek a csokrok
háborítatlan sodrából nem hozta ki semmi
kizárólag egyedül a Ventus doktor látványa

amikor felbukkant a fekete öltönyös régi vágású alak
az utcán Szélkálmán túláradó boldogsággal integetett
az elmegyógyintézet igazgatójának aki mérsékelt
lelkesedéssel viszonozta a szenvedélyes üdvözlést
néha meg úgy csinált mint aki észre sem veszi
minden nap lezajlott a kínos jelenet a
félkegyelmű és az őrültek házának főorvosa között
miért nem választ Ventus doktor más útvonalat
ha egyszer ennyire feszélyezi ez a felhajtás

azon a pénteki napon zuhogott az eső
vihar volt rosszféle forgatag Ventus érkezett
Szélkálmán intésre emelte kezét aztán
le is engedte hirtelen esett össze talán a szíve
a felhőszakadás váratlanul állt el orvosért kiáltottak
Ventus átrohant a tömegen nagyon különös
vagy inkább megmagyarázhatatlan epizód
Szélkálmán mosolygott Ventus meg sírt és
kérdezgette hogy jól vagy Levente ugye rendben vagy

szóval ez a neve mondtuk elmenőben
a Szélkálmán is kicsit meseszerű nem igaz
de a Ventus Levente az maga a líra
most komolyan ilyet kitalálni sem lehet

2022. 02. 15.

Bittner Mónika verse legutóbb a Szöveten: