Bittner Mónika: szentimentális

nagyapa rám hagyta a házat
kicsi konyha aprócska fürdő két szoba
ezer könyv kétszáz hanglemez
a kredencen a rádió helye
tágas terasz jókora kert
közepén a vén diófával
alatta vasasztal rozoga lábbal
billeg ha rákönyökölök
nem kell támaszkodni
a széken is egyenesen kell ülni
meg lehet szokni utána
már kifejezetten úgy kényelmes

beszívom a szilva cefrés illatát a szemek
földre hullva szelíden várják a kárhozatot
rajtuk hangyák mászkálnak tétován
részegek az erjedt gyümölcstől
az arcom égeti a nap holott
estébe hajlik nemsokára
hagyom

úgy marad minden ahogy nagyapa
rám testálta talán csak festeni kell
azt is majd én magam közben pedig
bartókot hallgatok holnapra meglesz
a rádió már reggel üzent az öreg szaki
az aztán mindent megjavít te
azt el nem tudod képzelni hogy
mi mindent hozott vissza az életbe

az öcsém nem értette az egészet
állította hogy fél éve sincs hogy ő maga
szervizelte azt a viharvert készüléket és
gyönyörűen helyre hozta a hangot többé
már nem recseg mintha kicserélték volna
az öcsi néha olyan hülye pedig amúgy
komoly mérnök sokan szeretik tényleg
jó természete van meg minden de ezt
valahogy nem fogta fel hogy teljesen
elrontotta a rádiót azzal hogy megjavította
nagyapával recsegősen szerettük hallgatni
már akkor is ósdi amikor új volt
mindig ezt mondta amikor bekapcsolta
a készüléket és hunyorított hozzá

szóval holnap visszatehetem a helyére
újra recsegni fog megígérte a szaki

pontosan egy hónapja halt meg nagyapa
és én még nem is sírtam talán holnap
ha bekapcsolom a rádiót ami recseg de
nem mondja senki hogy már akkor is
már akkor is ósdi amikor új volt

2022. május