Nem adta fel, hallgatom,
lándzsaszavai mélyen
szántanak bennem,
forró vasuk nyomán
már-már kibuggyan vérem
kártyavárként omlik le
a könnyűvérű múlt
amint szemébe nézek,
a kék árnyalatai játszanak abban,
s vonják be kékkel falaimat
nem kísérthetem magammal
szemében hiába csillan
a bizakodó könnycsepp,
bűnös vagyok:
hagytam elpusztítani
a bennem lakó Istent.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?