Aranyi László

Bergman bábui

Ez is újjászületett alkotásaim egyike… Előképe nagyon régi, a „(szellem)válaszok” könyvemben (Magvető Kiadó, 1990) lévőt talán érdemes összehasonlítani a mostanival. Eltűnt belőle mindaz, ami az idők folyamán fölöslegessé kopott! A szonett 14 sorból áll, de amikor a mondandó elfér 10-11 sorban, mi a nyavalyának nyújtuk az előírt terjedelműre! Tanuljon meg a költő hallgatni! Mert így rendszerint erőteljesebb, mintha folyamatosan, szinte levegővétel nélkül pofázna… Amúgy Allen Ginsberg jól látta ars poetica-szerű versében: „A módszer tiszta hús legyen / s ne szimbólumok szósza…” A Jelenetek a bábuk életéből (1980) pedig a kedvenc Bergman-filmem azóta is… Pedig ott a legendás Persona (1966), vagy akár A hetedik pecsét (1957), s az életműből kissé kilógó, de korunk meztelen magyar valóságával félelmetesen analóg Kígyótojás (1977)…