Sziwery Balázs

Csillaghullás

A reggel részegítő bája csak egy megfordulás,
lélegző, mézes sziruppal átitatott szelídség.
Kinek adja ma a fényt?
Bágyadtan sütkérezik az ágy komfortjában a nap.
Korongja átitatja a nyirkos falakat.
Lépdelve sorakozik a remény.

Belebukott árnyába a sötétség,
keze markoló üresség,
hiábavaló remegése lassú tűzön főtt kávé.
Lassú sziluettek, bágyadt szellemek.

Fenn kék az ég,
alul riadt a táj.
Idelenn szellő simogatja önmaga arcát.
Odafenn már pirkad a nyár.

Leemelem polcáról a reggel törékeny, kis kristálytestét.
Egy sóhaj. Egy pillanat. Egy korty a kávéból. Egy vers.
És kész.