Mága Mátyás: Szavalóverseny

Szavalóverseny

Mága Mátyás

Gondolkodtam, hogy nem jövök ki szavalni,
Félek is, hogy elkezdek majd hadarni,
Vagy elfelejtem, hogy mit akartam mondani,
Kifogytak már drága költőm tollai.
De ha már… itt vagyok és érdeklődnek irántam,
És ha kezemet a zsebemből is kivágtam,
És már majdnem minden-minden hibátlan,
És ha majd nem állok katonaként vigyázzban,
És nem kapkodom a levegőmet ziláltan,
Ha minden zavaró dolgot körülöttem kizártam,
És nem kezdek minden mondtatot éssel,
akkor elkezdem mondani, szívvel és ésszel:
Jaj de szomorú vagyok, jaj de nehéz nekem,
(Remélem megsajnálják kamuzó fejem)
Jaj de nehéz élni, jaj de bárgyú minden nap,
(Ha idős van a zsűriben, eszébe jut ötvenhat)
Itt a világ, milyen napos, boldog és békés,
(Ha ezen nem nevetnek az kőkemény égés)
(Most jöhet valami drámai, ordítozós, heves, valami kemény)
Parancsolom mindnyájuknak, hogy mindenki maradjon a helyén!
Ezután még lett volna egy mondat, de nem jut eszembe,
Emiatt nem állhatok itt, így, kétségbeesve…
(Meghajlok, hátha addig eszembe jut valami)
Meddig várjak? (Tapsoljon már valaki…)
Hát ilyen még nem történt szerintem a nagyvilágon senkivel,
Hogy vége sincs még mondandómnak s megtapsolnak ezrivel,
Eszembe jutott, amit a drámai résznél elfelejtettem,
Bocsássanak meg, hogy akkor megfeledkeztem,
Ezért befejezem, hogy nagy-nagy bánatukat elfeledtessem:
Tehát álljon fel mindenki, halkan, és nézzen rám lassan,
Akarják, hogy abbahagyjam? ne szóljanak, csak intsenek,
Ez nem igaz, ilyen jó emberek sehol sincsenek…
Köszönöm, annak, aki megtisztelt és felállt,
De ennyi szöveg után az én agyam is megállt,
Talán nem mondtam nagy dolgokat, vagy nem voltam drámai,
De milyen nemes dolog még felnőttként is játszani…
Átadom most helyemet a következő szenvedőnek,
Adják kölcsön figyelmüket kritikusnak, rendezőknek!