(kiszállok honnan lehet…, te Világ, nem játszok árulósdit, sértettséget veled – ellenben, veled már…!)
1.
éhed lettem
jóllakottan így én is –
most csak ennyi számít
2.
szólj – nekem ennyim maradt
mond csak szemembe féltőn bátran
a te szemeddel
megértem én a megkettőzött drága fényt
tudom miért más minden ölelés
az a tartomány mit letagad minden tudomány
a partról a kopár sziklák is egyformák
majd előkészítik a következő hajótörést ennyi semmi más
most bálnaének szól – ebben a dalban egy karvaly feszül
égnek dönti hátát behunyt szemmel elterül
magammal viszem önmagam
ide-oda cipelem ahogy a szél vagy egy régi kocsmadal inkább
álmodban beszéltél drágám
ezer könyvtár szólt rólad – és ezt már te suttogod
kivágott fák tar koponyája rémiszt egyre fáj
földalá menekülünk mint leomló hegyek alatt a gombaerdő
szájaddal levegő után kapkodok – szólj mond csak szemembe
nézd trombita zúg így vesznek süllyednek szemgödrödben próféciák
ha éltél s nem élsz már
hiába szuszog rád a gyom s a vadvirág
beszélj hozzám
barlangok mélyén a kalcitkristályok meghallgatnak
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?