Szente B. Levente: Üt, ver

antik ingaóraként
fel s alá jár gyomromtól a szívemig
karmolászva dalolász
helyét keresi
ott topog fejemben napközben is
és álmomban mikor vele ébredek
mióta szerelemben tévedtem el
nem dédelget
ahogy holt anyám teszi
ez a vers
egyre csak
üt ver
üt és ver – azt hiszi
velem együtt lélegzik
még hagynom kell

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten: