földszagú falakkal vagy rokonmiként rózsaárnyak a templomkertbenlenyomatuk hulló sziromahogy mind ami temetetlentövis csönd titok – könny és kereszt leszünk kérges...
Szente B. Levente
álmombana minap egy sereg emberbe botlottam milyen lesz a feltámadáskérdezik hívők hitetlenek sok másjó ember is nemkülönbenaz Isten áldja meg...
ló nélkülaz ember egy nagy hegy árnyékábanszemét lesütve lehajtja fejétúgy tesz mintha botladoznaátugorja az apró kavicsokata nagyobb köveket mibe még...
néha nekünk pattog a kályhatűz lángjakéken pirosan megmoccan az esti fénybenahogy a kicsi szobában szemünk láttára táncát járja mi asztalnál...
Mily kevésnyi röpke életünk.S ezalatt, egymáshoz szólni, szívből -mégsem merünk. Szente B. Levente legutóbb a Szöveten: https://www.szovetirodalom.com/2023/11/05/szente-b-levente-mi-nema-leventek/
(Bözödújfalu emlékére) oly nehéz egy fehérpapírlapnak csak úgy megfelelnis ha kérdezik „honnan jöttél” nem tudják nem értikimmár ugyanaz lenni többé...
immár egymás ellen az éhezőkszépek rútak a különféle istent tagadók a félőka percekre ítélt élők meg a halottaka golyót gyártók...
álmomban haldokló fákat látokszeretők pora fölött hollók köröznekrommá lett városok kísértenek – egyre jobban fázok félek magányomról jobb ha semmit...