Szente B. Levente: Kiáltozásaink síremléke

Szente B. Levente
Kiáltozásaink síremléke

„… s szégyenem
együtt pusztuljon el fájdalommal…” (Georgi Stalev)

bárcsak megóvhatnálak
de ki tudja leszek-e
olyanok korának legvégén
kik romlottak voltak
vagy

feszül-e ég ölén másik szivárvány
mi többet nem ígér
nemtelen időkben nem kér vagy ad
egyebet a hideg esőnél

nézd
Istenem szégyellem hogy idáig jutott
s fajult az emberség amikor
ember embert árul el
halálba küld ha neki ez kell
mert

jelleme se papnak se királynak köztudott
azt mondta egykoron egy énekmondó
„Ami hosszan tart nem újabb rabszolgaság-e…”
bocsásd meg nekünk a ledobott láncokat
kiáltozásaink síremléke előtt
a hátrafele menetelő előre látók visszapillantó-
tükreit

ha majd át és átjárunk egymáson
emlékszel – mi még valahányan szeretetben
úgy nőttünk fel kapaszkodva szépen
egyik a másikban

hát kiáltozok felüvöltök
legalább a hozzám hasonlókhoz

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:

Szente B. Levente: Valamiféle terápia, kollektív őrületre