Gordana Manigoda: Oltvány (Pelcer)(Farkas István fordítása)

Gordana Manigoda

Oltvány

Kifogták a sárgát.
Remeg a szügye az érett ringló alatt,
csikorog a gémeskút.

Nem, nem voltam ott,
hogy el tudnám most mesélni,
csak épp kiskoromtól gyűjtögettem a szavakat,
különösen a családi szent ünnepén az asztalnál,
gyógynövényekként rakosgattam a mellkasomra,
és egy láthatatlan vásznon
festegettem a régi ház döngölt falát, a cserépkályhát,
a lucskos utcákat, libarajt,
ragasztgattam a képecskéket a bőröm alatti albumba.
De gyönyörűen illatoznak ezek az oldalak
érett birsre, mákos strudlira, hársra,
frissen fejt tejre.

Nagyon régen ültették belém az oltványt.
Nem fojtották el aszfaltos utcák
sem a járókelők cipőtalpa nem gázolta el.
A gyökér mélyen a földben van,
erőt merít onnan
és még bennem csorog a szántóvető vére
ki az eget fürkészi
és örül az esőnek.
Miért nézel olyan furcsán?
Talán te is azok közül vagy kiket kitépett a szél,
elragadtatva lebegsz a neonreklámok körül
és rágás nélkül habzsolod be mindazt, mit felkínálnak?

Gyere, hajtsd a fejed a mellkasomra.
Ha él még benned a távoli napok szelleme
hallani fogod, hogyan patkolja Mladen nagyapám
a lovakat.

(Fordította: Farkas István)