Köves István: Azon a (regényes) nyáron

Köves István

Azon a (regényes) nyáron

A franciás műveltség kötelez fiam
és Proust dilettáns akárcsak Kafka
szerencsétlen dilettánsok – mondta
határozottan a nagyhatalmú igazgatója
mélyen szemembe fúrva savós tekintetét
az egyik jeles hazai könyvkiadónak
a múlt század végi neves kettő közül
amúgy maga is jólfésült prózakismester
kimért mozdulataival választékos ízlésével
kifogástalan szabású angol öltönyében
régi vágású úriembernek mutatva magát
kigombolt ingnyakú izgága látogató-magamnak
aki voltam ne üljön föl a kordivatnak – intett
ujjával is csöppet nazális magabiztossággal –
maradjon csak közérthető derék valósághű
mindig szívesen látjuk köztünk jöjjön
csak bátran bármikor otthonra lelhet –
kellemes parfümillata elkísért a lármás
nagykörút fegyelmezetlen röhögve rohangáló
kamasznépsége közé akik láthatóan
nem akartak választékos ízléssel kimérten
ugrani föl a tömött villamosra négyes-hatos
hétre ma a Nemzetinél amolyan régi vágású
úriemberként úriasszonyként időben kezeltetni
hetibérletüket a kalauzelvtársnővel míg én közben
szerencsésnek gondolhattam elodázni a döntést
Kálnoky végre bíztató levelet küldött:
Csorba üzente / hozza a versem a / pécsi Jelenkor
és mert a fölvételihez pluszpont kell a származásom miatt
még előbb két hétre hurrá kopaszra nyiratkozva
termőfölddé csatornázni a Hanságba visz a vonat.