Köves István

JÓNÁS REKLAMÁL

Látod, ebből is mi lett, Uram,
nem akartam én kiríni, dehogy,
csak írni.
Víg verseket, zengő zsoltárokat,
kedvedre s dicsőségedre,
hogy mosolyogj, ha hallod,
s mozduljon ütemre
saruba rejtett fenséges lábujjad,
mégis, hogy elgyötörtek érte a zsoldosok,
s vad parasztjaid csak nézték vesztemet.
S most újra engem szólítasz, Uram!