Szente B. Levente: Minden csak volt

Szente B. Levente

Minden csak volt

(utolsó délután, Bözödújfaluban. Ha kérdeznéd, hát ilyen volt)

azon a napon erőtlen volt a férfikar,
némán, tanácstalanul álltak a szekerek előtt.
fejkendők mögé bújtatott asszonyok
jöttek, egyre jöttek,
kezükben a legfontosabbak:
szőttesek, varrottas párna, puha takaró,
váltás ruha, ünneplő,
csak a lovakon volt szemellenző.
elcsöndesedtek a gyermekek.
így menekültünk a víz elől.

ma is felkavarodik bennem homok, őstenger,
a gyomrom, a lég-szerelem, a pillangó szárnycsapás,
meg minden, amit láttam, hallottam, megéltem.
a vágy, hogy most itt minden csak volt,
örökre eldől.

idővel, aztán elnémultak a történetek,
a mesék, az estéli utcák poros zaja.
torkunkban maradt az ének,
temetőkben a vérség, a rokonlélek.
őket megsirattuk.

mai napig nem kérdezte senki meg
hogyis volt – mikor szétszéledt a sosem volt sereg.

sosem hittük volna,
neveink emlékoszlopra kerülnek.
kilakoltatás után,
mi egyéb maradt volna belőlünk,
hanem az összetartozás temploma.

Szente B. Levente legutóbb a Szöveten:

Szente B. Levente: Mielőtt még – megtudják a fák