Aranyi László: Győzelmi sztélé Mézföldről (jegyzet, vers)

Egyike az igazán rejtélyes alkotásaimnak a „Győzelmi sztélé Mézföldről”… Legtöbben azt mondanák: eredeti, érdekes; titkon remélem, akad, aki szerint szép – de bárhogy közelítsünk hozzá, nem értelmezhető. Elárulom, „puskáztam” megírásakor, a szellemvilág közlendőit szőttem bele. Maradt azért néhány támpont. A „Holtak fészke” érlelő, lappangó állapot, feloldja élet és halál binaritását. A „kísérő” pedig pszichopomposz, de nem a klasszikus értelmű angyal, vagy démon, inkább megszemélyesített erkölcsi és ontológiai tiszta mozgás. A „Szilárd kérgétől szabadul / növény, állat, ember és a Föld” valamiféle kozmikus felszabadulásra utal, a „levedlett kígyóbőr” pedig a hitványság maradványa, mert az már csak héj. Az „Uzsorás” nem mitológiai, vagy történelmi figura, hanem archetípus, a kizsákmányoló transzcendencia. „Újbóli megfeszítése” szükségszerű következmény. Itt nincs irgalom-retorika, ez győzelmi sztélé, nem evangélium. A vers végén visszatérünk a titokzatos „kísérőhöz”, de már fenyegetőbb hangsúllyal.

Aranyi László

Aranyi László legutóbb a Szöveten: