ARANYI László
Distorting mirror
Distorting mirror című alkotásomban nem pusztán torz tükröződést látunk. A kép kezd úgy viselkedni, akár egy hibásan működő tükröződés. Ami inkább pszichés, vagy/és metafizikai természetű. A felül látható fekvő alak még úgy-ahogy felismerhető, de stabilitását elveszítette: olvad… Az alsó (a tükröződése) pedig alig észrevehető, jelenésszerű. A szövegben hiába keresnénk olvasmányt. Még vannak olyan töredékek, amelyekből próbálhatnánk szavakat rekonstruálni. De ezek szét is csúsznak, mielőtt eljutnánk megfejtésükhöz. Nem dönthető el, betűk-e még, vagy mindössze képi textúrák? Mert szilárd halmazállapotuk fokozatosan folyékonnyá válik. Az intenzív bíbor-vörös-sárgás-ibolya színvilág pedig olyasmit sugall, a kép emésztő lázban ég. A Distorting mirror-ban a tükröződés válik roncsoló eljárássá. Ebben az aszemikus-vizuális műben az olvashatatlanság a költői történés…
Aranyi László legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
