Zámbó Illés: A kezdet kezdetén

Gondolatok a természetről a Csernobil-sorozat és Christopher Nolan Oppenheimer című filmje kapcsán

A kezdet kezdetén az ember teljes mértékben azonosult a természettel. A természet része volt. Ennek megfelelően alkalmazkodott hozzá, és tisztelte a törvényeit. A természeti népeknél még ma is Istennek számít.

Hosszú évezredeken át, noha az ember egyre inkább megismerte, és használni kezdte az erőforrásait, de azért a természet uralkodott az emberen és nem fordítva.

A reneszánsz ember már nem csak részének tekintette magát, hanem gondolkodni is elkezdett az ember és a természet viszonyáról. Másfél évszázaddal később a felvilágosodott ember már meg akarja ismerni a természetet, aminek a gondolatában már ott van a természet erőinek kisajátítására vonatkozó távlati cél is. Ez még önmagában nem baj, sőt, a fejlődés legfontosabb feltétele. Mi több, a felvilágosodás gondolkodói (például: a magyar Bessenyei György író és filozófus) számára igen fontos erkölcsi kérdést jelentett, hogy az ösztönlény (vagyis a természet hatásának kitett) ember hogyan lehet erkölcsös ember.

A technikai civilizáció minden nagyobb arányú fejlődésével megváltozott a hierarchikus rend: már nem a természet uralkodott az ember felett, hanem az ember igázta le a természetet. Mindaddig ez helyénvalónak minősült, amig az ember ezt a szerepét csak a természet szabálytalan, romboló erőinek megfékezésére használta fel. Például: szabályozta a folyókat, más vizeket, hogy ezáltal az ember élettereit megvédje a pusztítástól. Különböző technológiákat dolgozott ki, hogy a természeti erőket megfékezze, vagy az emberiség hasznára fordítsa: vízenergia, hőenergia, napenergia – végül az atomenergia kihasználása. Az ember kísérletkét folytatott arra vonatkozóan is, hogy a különböző betegségeket és járványokat legyőzze. Ez rendkívül fontos és korszakalkotó eredményekhez vezet.

A katasztrófát az egyensúly megbomlása idézi elő. Amikor már nem a természet, sőt, már nem is az emberi társadalom erői és elvei az uralkodók, hanem az érdek, a haszonelvűség, a fogyasztói igény. Számtalan példája van annak, hogy az ember kezéből kicsúszott az irányitás. Például: az influenza vírusának kikísérletezésé közben a kísérlet kiszabadult a laboratóriumból, és spanyolnátha néven több ember ölt meg a világon, mint az első világháború. Nem számolt az ember a természet kiaknázásával sem, mint például az őserdők kiirtása, a természetes egyensúly megbontása, a hulladékanyag felhalmozás. Néha a tudományos kutatók sem látták előre, hogy mit eredményez felfedezésük és újításuk, például Alfred Nobel, Marie Curie, Albert Einstein, Robert Oppenheimer, Teller Ede.

Pedig a természet többször is figyelmeztetett, és megmutatta az emberiségnek, hogy még mindig mire képes. Ennek leghatalmasabb példája Csernobil. Az HBO-sorozat legfontosabb mondata is ezt jelenti: „az atomreaktor nem hallgat a propagandára, hanem felrobban”.

A globális felmelegedés jelensége is régtől fogva súlyos problémát jelent, de hatalmi, gazdasági és konformista érdekek folyamatosan bagatellizálják, és a haladás etikai elvei helyett a profitot tartják fontosabbnak. Mi több, ez a profit sem az emberiség egészét érinti, hanem csak szűk érdekköröket.  Sokat beszélnek arról, hogy egyes iparágak (gyógyszeripar, kőolajipar, energetika) profitérdekei miatt háttérbe szorulnak a természetes megoldások. Például: az ember belső erőinek kihasználása (depresszió kezelése: amikor lélek meggyógyítása helyett az antidepresszánsok szerveztbe juttatása a lényeg), a napenergia felhasználása, természetes módszerek alkalmazása.

Valahol azt olvastam, hogy az ember évszázadokon keresztül szó szerint tűzzel-vassal érvényesítette az Isten tiszteletét érvényesítő törvényeket és dogmákat, miközben konkrét értelemben sohasem szembesült létezésével. Ugyanakkor a nagybetűs Természet erejének mindig is látta jelenlétét és kézzelfogható bizonyítékait, mégsem hitt benne sohasem, nem védelmezte, nem tisztelte. Pedig felfogható úgy is, hogy a természet Isten állandó jelenléte. Hogy a Természet az Isten.  Természetesen, ez csak egy vélemény, amely vitatható.

Zámbó Illés legutóbb a Szöveten:

Zámbó Illés: Az orgonák virágzása (Déry Tibor: Szerelem – elemzés)