2024.06.14.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Zámbó Illés: Az orgonák virágzása (Déry Tibor: Szerelem – elemzés)

Zámbó Illés: Az orgonák virágzása (Déry Tibor: Szerelem – elemzés)

3 min read
Déry Tibor Szerelem című novellája az 1955-ben és 1956-ban keletkezett műveinek sorába tartozik. A magyar novellairodalom legjelentősebb alkotásai közé sorolható. Az író életével annyiban függ össze, hogy maga Déry is börtönbe került 1956-ban, tehát saját élményei is vannak a börtönlétről és a szabadulás eseményéről, ugyanakkor olyan történetet jelenít meg egy kívülálló elbeszélő szempontjából, amely az adott korszakban bárkivel megtörténhetett.

Déry Tibor Szerelem című novellája az 1955-ben és 1956-ban keletkezett műveinek sorába tartozik. A magyar novellairodalom legjelentősebb alkotásai közé sorolható. Az író életével annyiban függ össze, hogy maga Déry is börtönbe került 1956-ban, tehát saját élményei is vannak a börtönlétről és a szabadulás eseményéről, ugyanakkor olyan történetet jelenít meg egy kívülálló elbeszélő szempontjából, amely az adott korszakban bárkivel megtörténhetett.

Ezt érzékelteti a szereplő nevének hiánya, csak B-ként jelöli az elbeszélő. A baljós korszakban csak egy szimbólum, szám. Feltételezzük, bár nem hangzik el, hogy részt vett a forradalomban, letartóztatták – egy utalásból tudjuk, hogy halálra volt ítélve, de kegyelmet kapott. Ezt a baljós hangulatot érzékelteti a bevezető: az olvasónak és a szereplőnek az lehet az érzése, hogy kivégezni is vihetik.
A novella szinte megfeleltethető a klasszikus novellai szerkezetnek, a rövid bevezetést (a börtönőr elé vezetik B-t és szabadon engedik) lassú kibontakozás (villamosozás, taxizás, a hazafelé vezető út, elbizonytalanodás), bonyodalom (hazaérkezés, várakozás, találkozás a házfelügyelővel), tetőpont (találkozás a feleséggel, félelem az elutasítástól), fordulat (fogadalom, mosdás, várakozás), megoldás (megnyugvás, várakozás a szerelemre) követi.
Stílusára az aprólékosság, a részletező leírás jellemző, ami a hét évig elzárt férfinak a megváltozott világra való rácsodálkozását, elveszettségét, illetve a szabadulás miatti belső örömérzetét érzékelteti. Az elbeszélő beszédmódját rövid, tömör kifejezésmód, egyszerű, rövid mondatok jellemzik.
A címként kiemelt elvont fogalom, a „szerelem” a legtöbbet elhangzó szó az elbeszélésben. A szabadulás és a találkozás öröme, hűség, féltékenység, vonzódás, vágy jelentése kapcsolódik hozzá. A legfontosabb értelmezése a novellában: minden rosszat semlegesít a megtalált és a viszonzott szerelem, elfedi a megpróbáltatásokat, a kételyt, a bizonytalanságot. Megnyugszik benne a szereplő. Reményt ad. A szabadulás katartikus élményét is jelenti, akár ez is lehetne a címe. Az orgonák virágzásáról, meg a szélnek az említéséről tudjuk, hogy tavasz van, a cím jelentéskörébe beletartozik a tavasz, az új életnek a fogalma is. A szerelem jelentésvonzatai a szövegben: fal, védőháló és burok a rosszal szemben.
A cselekmény meghatározó eleme a férfi félelme. Ezt lendíti tovább az eseményeket. Először azt nem látja át, hogy mit történik körülötte, fél attól, hogy megtévesztő magatartás áldozatává válik. Ezt nyomatékosítja a kijáratnál regisztrált mellékesnek tűnő esemény, amikor valakit visszavisznek. Rettegés tölti el még egy ismerős börtönőrrel való találkozástól is. A városban nem ismeri ki magát: nem tudja például, hogy hány híd áll már. Szembetűnő a magatartása: a taxisofőr azonnal felismeri, hogy szabadult politikai elitéltről van szó. A sofőr néhány mondatából és utalásából az is nyilvánvalóvá válik, hogy igen sok bebörtönzött ember van az országban.
Nagyon hangsúlyos mozzanat a házmesterasszonnyal való találkozás. Nem számoltam meg, de tíznél többször is elmondja, hogy „hát visszajött”, ami csodálkozást tartalmaz, azt a felismerést, hogy lám, „valaki mégis megúszta”. Ez a „házmesterország” jellemzője, vagyis azt a dolgot takarja, hogy annak idején olyan rendszer volt, ahol a házmesterek voltak a besúgók és a feljelentők. De ez itt nem egyértelmű, épp úgy lehet egy rendes ember őszinte örömének a kifejeződése is.
A feleséggel való találkozás valóságos filmjelenet, nem is csoda, hogy a novella végül egy filmnek az alapja lett. Igen nagy feszültség sűrítődik a találkozásba, rengeteg sejtetett és kimondatlan érzelem. A férfi fél az elutasítástól, féltékeny a feleségére, bizonytalan akár még a gyermek származása tekintetében is. Feltételezzük, hogy börtönbe vonulása után született, nem biztos az apaságában. Az asszony azonban fokozatosan megnyugtatja. A férfi a dolog konkrét kimondása nélkül, de utalásszerűen azt is a tudomására hozza az asszonynak, hogy ha nem az ő gyereke, akkor is elfogadja. De az asszony határozottan felel rá: „A Te fiad.”
A novellai tetőpontot lassú megnyugvás, és egy csattanószerűen kibontakozó rituális jelenet követi. Az asszony megmosdatja a férfit: lemossa róla a rárakódott mocskot.
A lezárás, a megoldás a testi vágyak beteljesülésének ígéretét jelenti. Szerelemben fogják tölteni az éjszakát.

Nekem a novella a Tanú című filmet juttatta eszembe. Ugyanaz a baljós korszak.

Zámbó Illés legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.