Oláh Károly: [vagyok száraz fa füstje…]

vagyok száraz fa füstje
amely már nem terem
árnyék vagyok ami elmúlt
egy virág mely elhervad
egy száraz levél
amit csak hordoz szél
halott vagyok …
amit az idő hamuvá változtat
az idő sírjának feledésébe
fektettem hideg testem
abban a reményben
hogy az örök világosság kapuját…
egyszer én is átlépem
ahol újra megnyitom lelkem
az illúzióra

Oláh Károly legutóbb a Szöveten: