Ádám Tamás: Szellőztetsz

   

Majának
 
 
Fülledt éjszaka után
elhúzod a felhőket,
szellőztetsz. Mozdulatodban
megjelenik a sarjúillatú
nyár. A gyorsuló lélegzésben
következetesek vagyunk.
Pitypangok fészkelődnek
az esőszagú fogason.
 
Szomjas vagy, várod a horpadt
lajtos kocsit. Korog a gyomra.
Mielőtt eléred, elesel, robajlik
a világ. Dagad a térdkalács,
búzavirág kékül, a szövet sárga lesz.
Átvállalnám a fájdalmakat.
 
Imazsámolyt használsz, hogy
legyen vigasz. Bár nem hiszel.
Varjak cincálják az ég varratait,
túlélhetők a napok kínjai.
 
Szakadt vánkosok a hegyek,
felrázod a mészkősziklákat,
a csúcstámadásra várni kell.
Szellőzteted az ijedt völgyet,
újjáépíthetjük a fortyogó
éjszakát. Zúgó bokrok
váltogatnak libabőrös
szerepjátékokat.