Farkas Arnold Levente: beTűk

a véLetlen szOmorúság
a néMa víZ föLött leBeg,
a szIgetmonostori fáK
viSszhangozzák maGányomat,
plAtánkóró, ez a szÓ neM
léTezik, peDig néGy szÓtag,
meGtörténik a veRs, söTét
beTűk heVernek a feHér
paPíron, az idŐ szEme
kiFordul, beFelé zuHan
 
 
boLdogtalan haLott vaGyok,
miNt a nyIkorgó szIget, miNt
a szIgetmonostori fáK,
szAbadság, te hoSszúcombú
szAjha, láBadat szÉtteszed,
meGfoszt álMaimtól a váGy,
máR csAk az ürEs léTezés
ölEli faKó teStemet
a söTétben, niNcs se szÍne,
se keZdete, se árNyéka
 
  
céDával háL az erŐs, szEnt
köNyvben olVasom, láTszólag
peRsze keResztények vaGyunk,
maGányomat viSszhangozzák
a szIgetmonostori fáK,
ez is csAk árNyék, téVedés,
a véLetlen szOmorúság
arCa leBeg a víZ föLött,
a taVasz máSodik naPján
egY szŐrös álLat meGdöglött