Farkas Arnold Levente: A porba

Farkas Arnold Levente

A porba

Bűze az örökkévalóságnak
megtekerte az evangélista
nővérének az orrát. A lány hitt
a halottak feltámadásában,
az idő hirtelensége mégis
meglepte. A farizeusok
a feltámadt test meggyilkolását
tervezték. Jeruzsálem felől
fújt a hideg szél. Éjszaka volt.

Cédának tartották. Céda volt.
Az evangélista nővére
hozott neki kenyeret és bort.
Alázatosan meghajolt. Arról
faggatta, amire válaszolt.
A porba furcsa jeleket rajzolt.
Könnyeivel mosta Jézus lábait.
A hajával törölte szárazra.
A változás nevére gondolt.

Céltalanul ballag a szamár
mellett. A szűz. Angyallal
játszik. A gyermek. Egyiptom
homokja nem őrzi meg véres
lábnyomát. Az evangélista
nővére nem ismeri
ezt a történetet, öccsétől
fogja először hallani.
Nem a csodák miatt követi.

Cudar dolog a háború.
Az evangélista nővére
nem szereti a katonákat.
A gyilkosság a teremtés
megcsúfolása. A gyilkos is
teremtmény. Az a teremtő,
aki életet ad. Az élet
maga a remény. Minden halál
reménye a feltámadás.