Köves István: Bevagonírozás

Köves István

BEVAGONIROZÁS

Írok egy hosszabb verset is róla,
nem ezt, egy másikat, jó ideje,
elejét-végét szinte késznek hallom,

A harmadik versszakot sehogy sem,
valamiért egyre szétszélednek
szertelen az addig szófogadó szavak,

Amiben egy szürke fél pár gyerekkesztyű
kapaszkodik a kátrányos talpfák közt
egy, a sínpárt rögzítő hatlapfejű csavarba,

A következő versszakban majd jön a vonat,
nem látni, csak fémesen csattog a vágány,
s messziről haragosan füttyent, fenyegetőn.