Aranyi László: Vég-görcs (visual poem)

Jegyzet

Íme, két bizarr haiku. (Ha jobban tetszik, „haiku-szerű” képződmény.) Motívumai az idők mélyéről kísértenek. A korai alkotások között akadt több hasonló. Emlékszem, a „Lépést tévesztő lépes vessző” nyelvi bakugrásának keletkezésésének idején az Isten is punk volt, s WC-láncot viselt nyakkendőként… S Joey Ramone énekelte a „Mennyből az angyal”-t… De ki a „féllábú”? Rendszerint kozmikussá tágított fogyatékosságokkal ábrázoltam az „emberszabásút”, legyen akár szöveg, akár rajz. Volt is balhé, amikor május elsejének ünnepi felvonulását úgy örökítettem meg rajzórán, hogy nyomorékok, féllábúak, groteszk törpék masíroznak az utcán, táblájukon meg ez olvasható: „Éljenek a halottak!”…

Azt hiszem, valamennyi alkotónak az életműve már kamasz korában elkészül. (Lásd Arthur Rimbaud…) Bár munkáim nagyrészt elkallódtak, ahogy láható, a megnyílt tudattalan képes reprodukálni őket.

Később, ha sokáig rontjuk itt a levegőt (vénülőfélben lévő fasziként, mint jómagam) már csak az összegezés, a szintézis igénye válik feladatunkká. Lélekben mindenki ugyanolyan marad, akár 16-18 esztendősként.

Aki ifjúként hirdet valamit, vénségére pedig az ellenkezőjét, vagy egykor hazudott, vagy most, de valószínű, akkor is, meg most is…