Bauman Beatrix Bianka: A pad mesél

a halál szárazra töröl majd átadja
     bús tested martalékát
hazug rongyként fekszik leül táncol eszik
     és mindig ugyanúgy lát
bár elbújsz előle húsra éhes körme
     lágy árnyékként vetül rád
gepárd-lassan hozzád bújik és a kormány
     azt hiszi őnála van
hagyod vigyen oda mert úgyis a foglya
     vagy a lövészárkokban
néha meg is lőhet gyűlölhet üldözhet
     oly  önfeláldozóan
nem te gyűlölöd őt a kis töpörödött
     nem bírja lüktetésed
akár egy kilenc mm-es lőszer: fut és keres
     de nem találja léted
mert se aknavető se sorozatvető
     ólom-testtel nem végez
ólom-test kiképzett ólom-test nem mérges
     ólom-test egy katona
ólom-test helyben áll ólom-test nem járkál
     se ide és se oda
ő madárijesztő ő az a temető
     hol nem alszik koponya
ez ő és belül van: valami kidurrant
     érkoszorúcska alján
és úgy jön elő akár az a nagymenő
     életnek hívott halál
beköszönni sem rest főleg hogyha feles
     sör meg whisky van a torkán
elég furcsa mindig megoldja hogy iszik
     valamennyi rekesszel
nem sajnálom tőle főleg ha sírkőre
     fekszik kisírt szemekkel
ha még magánya sincs és elnyűtt hamvain
     van átütve szögekkel
alkoholista kit érdekel ha senkit
     érdekel engem meg nem
összevissza tör-zúz ha kiürül dögkút
     testéből az a szellem
amely átitatta csak úgy hátrahagyva:
     hadd lógjon a kereszten
hadd lógjon ott rongyos testén az a boros
     szög és fején korona
hadd folyjon ki vére: a 33 évet megérte
     s megvárja a golgota
megvárja anyja és apja ha szanaszét
    szedi szelíd nyomora
és nem szól senkinek miközben vadvizek
     mossák de mozdulatlan
nem érez már semmit rajta az sem segít
     ha eszik a barakkban:
éhséget hagyott itt nekünk az egykori
     megfagyott hajléktalan –
 
Paks, 2024. január 24.