csorbultan hever az elhagyott kapa
nincs meg már a sarki ház sem
a galagonyát régi fű fedi
rikolt a mozdony s néha dühösen szisszen
a piacon a kofák hat nyelven szidnak egy vevőt
engem már magából kivetett e föld
most idegen vidéken hol minden hideg
eltévelyedett embernek a mosoly is fagyott
csupán a meztelen zászlórúd
dermed a magasban csúcsán a semmi
lengedez csak megyek és megyek
még érintetlen szűzi földet-hazát keresek