Csák Gyöngyi

November 1.

ma találkozóm lesz az apámmal
beszélőre kéredzkedett a halott;
hívásai elől mindig kitértem,
mert közel volt még haldoklása
ma találkozom apámmal, aki csak néz,
halálnyugodtan hallgat majd ott, a
rács túlsó oldalán,
elmondom neki, hogy milyen üres az ősz,
amióta tekintete nem szenteli föl a
kerti lugast szüret előtt,
milyen csönd van az öreg házban,
amikor anyámmal hallgatunk,
remélve, egyszer még betoppan,
egy üveg borért könyörög, ahogyan
szokott, hogy önmagává bátorodjon – – –
Isten talán fiának is becézi, mióta
odafenn kóstolja az égi nektárt, ő
vesződik vele, késő éjekbe nyúlva
csitítja anyám helyett, talán megszokta
már, milyen makacs, csak apám
hangjától zeng a menny.
bányászhimnuszát most is halljuk:
szerencse fel! szerencse fel!

---

ma találkozóm lesz vele,
beszélőre kéredzkedett.

November 1.

ma találkozóm lesz apámmal
beszélőre kéredzkedett a halott;