Aranyi László: A Masszőr (visual poem)

Aranyi László

A Masszőr

(Jegyzet)

Új visual poem – ezúttal magyarul… Elemei látszólag összefüggéstelenül rendeződnek egymáshoz, de a titokzatos korrespondenciák akkor is kimutathatók, ha csak annyit érzékelünk: „itt valami nagyon nincs rendben”, s a tárgyak, a test, a nyelvi sík és a funkciók helyét folyamatosan változni látjuk. Nézzük először a címet. A „masszőr” az elsődleges jelentés szerint békés, testi, gyógyító tevékenységhez kapcsolódik, amelyet itt a sötét, groteszk irónia visszájára fordít: kínzómester, hóhér lesz belőle. Semmi sem azt jelenti, amire rendeltetett! A gerinc, a „Tantaloszi levesből olvadó kanalak” szürrealista képe pedig azt előlegezi, a nyelvünk is nyúlós, amorf anyaggá változott. Ez már aszemikus határterület, a szöveg ugyan még olvasható, de közben kezd képpé degradálódni. Amelynek harsány ibolya-kék-rózsaszín világa nem komor, hanem rikítóan pokoli. Ez alakítja ki a groteszk, nyugtalanító, kissé vásári és kissé rémálomszerű látványt. Ráadásul egy nő hanyatt fekszik valamiféle ócska, deszkából összefuserált asztalon… Gyönyörű, festői, hosszú ruhában. Egyáltalán él-e? Elképzelhető, mindössze kósza jelenés… Azt gondolom, felesleges a mű megfejtésére törekedni. Részei nem történetet alkotnak, nincs klasszikus értelmű narratív kapcsolat közöttük. Ám valamiféle belső mechanika összeköti őket úgy, hogy közben minden motívum egy másik jelentésmezőbe csúszik. Szélsőséges művészi kísérlet? Nyilván legtöbben annak látják. Akik viszont nem, azok különleges lelki folyamatokról számolhatnak be… Üdv a hétköznapi lidércnyomásos hallucinációk birodalmában!