Csák Gyöngyi: A hang

Csák Gyöngyi

A hang

a hang,
a nő hangja
elér odáig, addig,
fáradtan száll alá
a görög homokba

felfedezi a márványt a férfiban,
titkát, ahogy leoldja az
archaikus mosolyt,
a hajnali tengerhez zarándokol,
majd törülközik a mediterrán szélbe

reped a márvány,
a márványban megrémül a férfi

aztán a halászok megérkeznek,
dalaikba foglalják a reggelt,
részeg pásztorok a késnek adják
ártatlan bárányaikat

hiába kék ég és béke,
mert hamis a béke kékje,
amíg fekete madarak szárnyalnak odafenn,
a hang megriad,
a hang a nőé,
a hang a nő keze

a kéz nézi a márványból kimetszett
férfi arán az álom nyugalmát,
a férfit madár őrzi,
a madár éles csőre a nő kezébe vág

a hang megriad

elhozza magával
haza az út porát