Fábián István: A fattyú

Ivadék. Ivadék voltam, vagyok.
bár csak gyermek akartam lenni. bárkié.

lettem magamra görbült magzat,
égképek fölrajzó papírsárkánya,

sárba, iszapba rajzolt csillagzat.
diófák eget letépő hiánya.

végtelen havak fekete fattya,
távolodó léptem akárkié.

mesékben lakik valami hattyú.
égtelen tavak lakója jég alatt.

a felhőkön áll egy sírfelirat.
egy fekete toll hull alá szelíden.

így lesz minden szépség az enyém,
így lesz országommá minden.