A végső madár
Fábián István
a madár vére a földre hull.
nem figyel sebére, repül.
röptétől az ég megvakul,
száll a madár,
lent lovak dobognak,
a világ menekül.
megfordul tengelyén a holnap.
csőrében lopja a Holdat a madár,
szárnyát billenti, azután
a sötétség ágán megül.
Fábián István legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?