Aranyi László: Goddess (visual haiku)

Jegyzet

Valószínű, sokan kérdezik a „Goddess (visual haiku)” című alkotásom láttán, miféle istennő ez? Bár bőre, ahogy illik, kék színű, valahogy mégis rendkívül elnyűtt, „lelakott” nőalaknak tűnik. Akik a német expresszionisták (Kirchner, Otto Dix, George Grosz, s mások) jellegzetes nő-karikatúráival rokonítják, azoknak említem, részemről büszkén vállalt a nyilvánvaló lelki rokonság! (A kor is, amelyben alkotni, élni kényszerülünk, kísértetiesen hasonló.)  De miért muszáj, hogy az istenek és istennők számunkra érzékelhető manifesztációi megfeleljenek egy kor szépségideáljának? Amelyet napjaink Magyarországán ráadásul poltikai szándék alakít. Ha Mészáros Lőrinc a legszebb férfi, Schmidt Mária pedig a legszebb hölgy ebben az országban, akkor bizony nálam is lehet ilyen egy istennő… Macbeth boszorkányaitól tudjuk: „Szép a rút és rút a szép: / Sicc, mocsokba, ködbe szét!” (Szabó Lőrinc fordítása.) S hogy még összetettebb legyen a mű, egy hamisítatlan haikut is rejt…