Balaton László

Diplomatatáska

A Колобок magazin közepén kék lemez
lapult, orosz csasztuskákat recsegtek a
barázdák, a várakozás a csodára elfedte
a csalódást, hogy nem hozta meg anyám
azt a narancssárga kvarcjátékot, hanem
helyette csak egy űrrakétát, dedós, nem
mondtam ki, meglepő érettséget tanúsítva,
hogy ne okozzak bánatot, csak a gyomrom
szorult össze, aztán mikor már feladtam
volna, pedig már mindenkinek volt a házban
egy koszosszürke őszi délután ott találtam
az íróasztalomon, de akkor már új vágyálom
lebegett a lakótelep felett, a diplomatatáska
a feltétele a négyes volt oroszból félévkor
majdhogynem lehetetlen küldetés, nem is
lett meg, pedig pengével kapartam le a
tankönyv utolsó lapjáról a fekete pontokat
mert azok könnyen gyűltek, és minden öt
után járt az egyes, mégis egy halványzöld
tavaszi délután ott állt a konyha kövén egy
fekete műbőr diplomatatáska, ezüst színű
szegéllyel és számzárral, boldogan vittem
a szobámba, nem is vettem észre, hogy
milyen nehéz, csak mikor nagyot csattant
a parkettán, egy vendégé volt, ki a fürdőben
mosta a kezét, a csalódás ím rutinná vált,
a mindennapok szerves része, egy búzasárga
nyári reggel aztán az enyém lett a barna táska
kulcsos zárral, fémszegély nélkül, Slayer, Edda
Saxon, megannyi felirat a puha bőrön, mire tél
lett, olyan világosfekete, egy levél várt tépett
füzetlapon, csinos kézírással a oroszfüzet alatt.