A fiú előzékenyen maga elé engedi a lányt
még az ajtót is kinyitja neki, a pléhkolomp
felébreszti a békésen hortyogó pénztárost
órák óta nem jött vendég a szakadó esőben
a lány lép a pulthoz, arca szobormerev
ajkán fekete rúzs, orrában, szemöldökeiben
piercing orvosi fémből, mindkét fülcimpáján
fordított kereszt, pólóján rózsaszín és szürke
pentagramma, a fiú katonai zsákján felvarrók
alvilági serege, blaszfemikus tollrajzok a zöld
szöveten, apage Satanas!, mondja a kasszás
de csak magában, szólni nem bír, nem mer
nem merek, nem bírok megszólalni, fordul
a lírai én, itt már be kell lépnie a valóságba,
gyerekek még, nyugtatom le magam
vádliközépig érő fekete bakancsaik
sáros nyomot hagynak a fehér járólapon
Sancte Michael Archangele, defende nos
in proelio, a hideg szél kivágja az ajtót
az ablakkeret résein kék lehelet tör át
túl jól voltam, és elbíztam magam, azt
hittem a védelem örök, a gonosz csak
csinos arccal, hófehér mosollyal érkezik
nem két gimnazista lázadó alakjában
imperet illi Deus, ha óvatlan vagyok
másodpercig nem figyelek, rés lesz a pajzson
a szellem repedéseit behegesztem, ónszagú
napfény ömlik a tarkómra, jönnek, már
kifelé jönnek, nevetnek, tisztelettudóan
elköszönnek, a lány kedvesen rám kacsint
In infernum detrude.