dagállyá nő a kín alatt
a lét a csönd a pillanat
és így végül hazám lehet
aki engem talán szeret
s aki el nem hagyott sosem
lelkem mélyén fagyott totem-
oszlop melyhez leomlanék
ahol van föld ahol van ég
és ahol vár örök honom
álmaimmal körülfonom
az űr csonka erődjeit
hogy szét többé ne törje itt
vágyaimat napok hada
tudom végül felolvad a
remény és lesz helyem talán
az Úrnak terepasztalán
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?